Munkaerőpiaci információk

Általános tendenciák (2015-2018)

A különböző iskolázottságúak munkaerő-kínálata évről évre változik, jelentős részben az aktív korúak demográfiai cserélődése miatt. Minden évben kilép, azaz nyugdíjba vonul egy korosztály, miközben aktív korba és a munkaerő-piacra lép egy fiatal korosztály. A belépő korosztályok jóval iskolázottabbak, mint a kilépő korosztályok, de mivel a kilépő korosztályok jóval számosabbak, mint a belépők, ezért a teljes népességen belül az iskolázottság a be-, és kilépő korosztályok iskolázottsági különbségénél kisebb mértékben javul.

Az aktivitás változásainak legfontosabb jellemzői a következők voltak:

Az aktivitás legnagyobb mértékben a legfeljebb általános iskolát végzett 15-19 évesek körében nőtt meg, mely döntően a tankötelezettségi korhatár leszállításának eredmé- nye. A második jelentős aktivitási ráta-változással jellemezhető csoportot a 60-64 éves korosztály alkotja. Esetükben az öregségi nyugdíjkorhatár fokozatos kitolása jelenti a döntő okot az aktivás növekedésének a magyarázatában.
A legjobb munkavállalási korúak (30-50 éves korosztály) esetében alapvetően az alacsonyabb végzettségűek növelték viszonylag nagyobb mértékben a munkapiaci aktivitásukat, melyben a közfoglalkoztatás bővítésének is jelentős szerepe volt.
A munkapiacra belépő korosztályok végzettségi eloszlása dominálja a kilépő korosztályok végzettség szerinti eloszlását, amely azt eredményezi, hogy a munkaképes korosztály átlagos végzettségi szintje nő. Az átlagos végzettségi szint növekedése pedig az egyik legfőbb forrása a gazdasági növekedésnek.

A munkaerő-hiányt jelző indikátorok alakulása:

Az üres állások száma az elmúlt években úgy növekedett, hogy egyidejűleg csökkent a munkanélküliség, de alig esett vissza a nyilvántartott munkanélküliek és a közmunkások együttes száma. A magyar munkaerőpiac fokozódó strukturális meg nem felelés és súrlódások jeleit mutatja.
A toborzási nehézségek fokozódását a munkaerő-forgalom élénkebbé válása kísérte, ami vissza is hat a hiánnyal kapcsolatos panaszokra, mert a munkavállalók intenzívebb mozgása - állandó munkahely-rombolási ütem mellett - a betöltésre váró munkahelyek, üresedések intenzívebb mozgását is jelenti.
Az elmúlt években a vállalatok a korábbinál valamivel többet fizettek a pályakezdőknek és a részmunkaidősöknek, akikkel részben pótolhatók az elveszített munkáskezek. Gyorsabban nőttek a bérek a sok fiatalt alkalmazó és a fiatalodó vállalatoknál.
Nem jellemző a béremelésben megnyilvánuló jele annak, hogy különösen súlyos lenne a szakmunkáshiány, és jellemző az átlagosnál gyorsabb mértékű béremelkedés a nyugati határszélen működő vállalati telephelyeken.
A bérdinamikára továbbra is erős hatást gyakorol a minimál-bérszabályozás. Jelentősen csökkentek az ágazatok, valamint a tulajdoni szektorok közötti bérkülönbségek.
Ahhoz, hogy a ma is jelentős munkaerő-tartalékot a gazdaság képes legyen felszívni, javítani kellene az állástalanok piacképességét. Erre a jelenlegi – a munkanélküliséget túlnyomó részt közmunkával kezelő – foglalkoztatáspolitikai gyakorlat alkalmatlan. Fontos volna a korlátozottan piacképes munkanélküli tömeg utánpótlásának elvágása.

A különböző végzettségűek száma (2011-2018)

2011 és 2018 között a 16-65 éves népességben az alacsony iskolázottságúak (általános iskolánál kevesebb és általános iskolai végzettségű) száma mind a férfiak, mind a nők között csökken. A nők körében igen jelentős a csökkenés a 2011-es 800 ezer főről 2018-re 602 ezer főre. 2017-ben és 2018-ban valamennyi végzettségi kategóriában csökken kis mértékben a népesség száma. A felsőfokú végzettségű nők száma nagyobb mértékben csökken 2017 és 2018 között (nagyjából 10 ezer fővel), mint a felsőfokú végzettségű férfiak száma (nagyjából 5 ezer fővel) de még így is jelentős különbség marad a felsőfokú végzettségűek számát tekintve a két nem között, a nők javára.

A különböző iskolázottságúak munkaerő-kínálata évről évre változik, jelentős részben az aktív korúak demográfiai cserélődése miatt. Minden évben kilép, azaz nyugdíjba vonul egy korosztály, miközben aktív korba és a munkaerő-piacra lép egy fiatal korosztály. A ki- és belépő korosztályok létszáma és iskolai végzettség szerinti összetétele is eltérő lehet.

Feltételezve, hogy

mindenki a nyugdíjkorhatár elérésekor megy nyugdíjba
a diplomások egységesen 25 évesen, az alacsonyabb végzettségűek pedig 20 évesen lépnek be a munkaerőpiacra.

Fontos megjegyezni, hogy 2014-ben, 2015-ben, 2017-ben és 2018-ban a nyugdíjkorhatáremelés fokozatos bevezetése miatt csak egy-egy fél korosztály ment nyugdíjba. Ennyiben ezek kivételes éveknek tekinthetők. Valójában a diákok jelentős része nem fejezi be a középfokú tanulmányait 20 éves, a felsőfokú tanulmányait pedig 25 éves korára.

A belépő korosztályok jóval iskolázottabbak, mint a kilépő korosztályok, de mivel a kilépő korosztályok jóval számosabbak, mint a belépők, ezért a teljes népességen belül az iskolázottság a be-, és kilépő korosztályok iskolázottsági különbségénél kisebb mértékben javul.

Alapfogalmak:

strukturális munkanélküliség
- A strukturális munkanélküliség esetén a munkakereslet és a munkakínálat szerkezetében eltér egymástól: bizonyos ágazatokban túlkínálat van munkaerőből, míg az új vagy gyorsan növekedő ágazatokban keresik a munkaerőt, munkaerőhiánnyal küzdenek. Ez a típus részben orvosolható átképzéssel, de ez is hosszabb időt vehet igénybe (pl. az informatikus vagy orvoshiány nem ellensúlyozható azzal, ha túlkínálat van pedagógusokból), de csökkentése segíthető jól működő munkaerő-piaci információs rendszerekkel is. A strukturális munkanélküliség szintén jelen lehet növekvő gazdaságokban.
munkáltató
- a munkavállalóval munkaszerződést kötő természetes vagy jogi személy, ill. azzal egy tekintet alá eső szervezet. Bármely természetes és jogi személy lehet, ez esetben a tényleges vezetést ellátó szervezeti képviselő (tulajdonos, üzembentartó vagy egyéb képviselő) szervi pozícióban tevékenykedik. Általában üzem vagy vállalat keretében foglalkoztatja a munkavállalót.
munkavállaló
- Munkavállalónak minősíthetjük mindazokat, akik munkaszerződés alapján végeznek más számára munkatevékenységet, illetve munkaszerződés alapján foglalkoztatják őket.
álláskereső
- álláskeresőnek minősül az a személy,
  - aki a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, és
  - oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, és
  - öregségi nyugdíjra nem jogosult, rehabilitációs járadékban, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban nem részesül és
  - az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony kivételével munkaviszonyban nem áll, és egyéb keresőtevékenységet sem folytat, és
  - elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel együttműködik, és akit
  - az állami foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilvántart.
munkanélküliség
- Munkanélküliségről akkor beszélünk, ha a munkaerő kínálat meghaladja a munkaerő keresletet, azaz többen szeretnének dolgozni, mint ahány embert a munkaerőpiac foglalkoztatni akar. Ez a helyzet legegyszerűbb esetben akkor jön létre, ha nem megfelelő a reálbér szintje (reálbér: az a termékmennyiség, amit adott nominálbérből adott árszínvonalon meg lehet vásárolni, tehát gyakorlatilag a munkabér pénzben kifejezett vásárlóereje).

Felmérések, híradások, munkáltatói nyilatkozatok sokasága tanúskodik arról, hogy a magyar gazdaság akut munkaerő-hiánnyal néz szembe. A hiány meglehetősen széles körű, kvalifikált és kevésbé kvalifikált foglalkozásokat, termelő és szolgáltató ágazatokat egyaránt érint. A munkaerőhiány tényleges mértékét nehéz megítélni, mivel sem a munkaerő-keresletre, sem a munkaerő-kínálatra vonatkozóan nem létezik megkérdőjelezhetetlen adat.

A munkaerőhiány a kereslet és kínálat földrajzi meg nem feleléséből, a munkaerő alacsony mobilitásából és a rossz közlekedési viszonyokból adódhat, más területeken jelentős a minőségi és kompetencia-problémák szerepe.

Strukturális munkaerőhiány alapvetően három okból állhat elő. Az egyik a földrajzi megoszlás: ahol az álláskeresők nagy tömegben laknak, ott nincs munka, viszont ahol lenne munka, ott már nincs elég álláskereső. A másik ok az alkalmazhatatlanság, vagyis hogy a munkapiacról kiszorultak jelentős hányada egyszerűen nincs abban az állapotban, hogy akár egyszerű foglalkozásokban gond nélkül el tudna helyezkedni. A harmadik lehetséges ok, hogy sokan vannak, akik ugyan elvben alkalmazhatóak lennének, de a szaktudásuk szintje vagy jellege nem illeszkedik a munkáltatók igényeihez.

A jelentős tömegek alkalmazhatatlanná vagy közel alkalmazhatatlanná válása a rendszerváltás utáni fejlődés egyik keserű öröksége. Ott, ahol a piaci folyamatok nem teremtettek stabil 2 munkahelyeket a régiek tömeges bedőlése után, ott elburjánzik a mélyszegénység, és kialakul egy olyan réteg, amely alapvető készségekkel sem rendelkezik, illetőleg az egészségi állapotuk is gyakran túlságosan gyenge lábakon áll. Ők alkotják ma a statisztika szerint rendelkezésre álló munkaerő-tartalék számottevő hányadát.

E leromlási folyamatra a tömeges közfoglalkoztatás is ráerősíthetett: tapasztalatok szerint ugyanis a hosszan tartó közfoglalkoztatás nagyobb mértékben koptatja el a munkaerőpiacon szükséges készségeket, mint a feketemunka. A közfoglalkoztatásra fordított jelentős erőforrásokból eredményesebb foglalkoztatáspolitikai eszközöket lehetett volna (lehetne) finanszírozni.

A kialakult szakmunkáshiány egyik oka, hogy a magyar ipari versenyképesség egyik fő tényezője az olcsó ipari munkaerő, nem pedig a magasan képzett – és kompetenciáját folyamatosan bővítő – ipari munkaerő. Az alacsony bérekkel való versengés stratégiája zsákutcába jutott, amikor lendületet kapott a munkaerő külföldre vándorlása. A magasan képzett szakmunkások kínálata viszont nem kielégítő, egyrészt a szakmunkásképzés problémái miatt.

A „duális” rendszerben a tanulók a munkaadók pillanatnyi szükségleteihez igazított specifikus munkatevékenységekben nagy rutint érnek el, közben viszont a közismereti képzés visszaszorításával megnehezítik a továbbfejlődéshez szükséges alapismeretek elsajátítását, aminek következtében az így kiképzett „betanított szakmunkások” szaktudása hamar elavul, a szaktudás megújításához szükséges alapok viszont hiányoznak. A szakképzéssel kapcsolatos jelenlegi stratégia tehát rövid távon működőképes lehet, de az nem vezet jóra, ha az oktatási rendszerek hosszú időtávra kiható átalakításánál a problémák rövid távú megoldását tartják szem előtt.

A munkaerő képzettségével kapcsolatos problémákat rövid úton nem lehet megoldani, habár egyes konkrét hiányszakmáknál lehetséges viszonylag rövid idő alatt, jelentős ráfordítással, utánpótlást kiképezni. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az alapfokú képzés megújításával – ha azokat megfelelő társadalompolitikai változások kísérik – fél évtized alatt is kézzelfogható eredményt lehet elérni. Egy jobban működő alapfokú oktatás mellett a szakmunkásképzésbe beáramló fiatalok esetében is kevésbé kellene amiatt aggódni, hogy nem képesek elsajátítani azokat az általános ismereteket és készségeket, amelyek nélkül „igazi” szakmunkássá nem, csak „betanított” szakmunkássá lehet őket kiképezni.

Makroszintű folyamatok

A gazdaság állapotának – ami alapvető hatást gyakorol a munkaerőpiaci folyamatokra – egyik legalapvetőbb indikátora a GDP (gross domestic product, bruttó hazai termék)^[1], ezért célszerű ennek kapcsán vetni egy pillantást a folyamatokra. Magyarországon 2016-ban gyengült a növekedés üteme, a bruttó hazai termék volumenének bővülése 2,2 százalékos volt az előző évhez képest. 2017-ben ismét gyorsult, 4,4 százalékot ért el a hazai GDP éves növekedésének mértéke. 2018 első három negyedévében további fellendülést tapasztaltunk: az első negyedévben 4,8 százalékkal, a második negyedévben 4,7 százalékkal, a harmadik és negyedik negyedévben pedig már 4,9 százalékkal bővült a magyar GDP az előző év azonos időszakaihoz viszonyítva ^[2]. A 2008-2010-es gazdasági válság után beletelt pár évbe a kilábalás, de a számok alapján úgy néz ki, hogy a magyar gazdaság az elhúzódó recesszió után 2014 közepén tornászta fel magát a válság előtti szintre, és azóta is töretlenül fejlődik (1. ábra).

1. ábra A GDP változása a válság kezdetéhez képest (2008 első negyedév=100%), 2008-2018

Forrás: KSH adatok, Destatis, GVI elemzések

Ez számunkra azért fontos, mert egyrészt látható a gazdasági szektor bővülése, amit közvetlenül az alkalmazott munkaerő mennyiségi növekedését is jelenti, másrészt a növekedés az üzleti és gazdasági kilátásokkal együtt egy kedvező klímát teremt, ami a munkaerőpiaci folyamatok további erősödéséhez vezethetnek. Megfordítva, a foglalkoztatás bővülése nem képzelhető el kedvező üzleti klíma nélkül. A PM és a GVI által elvégzett mérés szerint a 2019-re vonatkozó rövidtávú munkaerőpiaci előrejelzés szerint a vállalatok szubjektív üzletihelyzet-értékelése a tavaly bekövetkezett pozitív elmozdulást követően tovább javult. Az általános üzleti helyzetet kifejező egyenlegmutató értéke 50 pont, azaz 50 százalékpontos többségben vannak azok a vállalatok, akik inkább kedvezően ítélik meg üzleti helyzetüket, azokkal szemben, akik kedvezőtlenül. A 2019-re vonatkozó üzleti várakozások optimistábbak, mint az elmúlt években bármikor. 2016-ban jelentős pozitív elmozdulás következett be ezen a téren, és a 2017-es stagnálást követően idén még optimistább üzleti várakozásokat fogalmaztak meg a vállalatok. Ebben az évben már 59 pont a jövőbeli üzleti helyzetet kifejező egyenlegmutató értéke, azaz 59 százalékpontos többségben vannak azok a vállalatok, akik bíznak üzleti helyzetük javulásában 2019 első félévében, mint azok, akik az üzleti helyzet romlását várják (GVI, 2018).

A GDP bővülés fő hajtóereje a beruházások növekedése (főleg építőipar), a gépipari termelés növekedése, belföldi fogyasztás felpörgése (ami köszönhető a béremelkedésnek), illetve az Európai Unióból érkező források felhasználása. Ezen folyamatok gyengülhetnek a következő években, ami hatással lesz a gazdasági növekedés ütemére is.

A munkaerőpiaci folyamatok egyik leglátványosabb és legátláthatóbb indikátora a foglalkoztatotti létszám alakulása. A 2008-2010-es gazdasági válság ebben egy jelentős törést eredményezett, azonban a foglalkoztatottság 2010 középétől – csupán kis megingásokat, szezonális hullámzást felmutatva – folyamatosan növekszik. Az elmúlt 1-2 évben ez már jelentős toborzási nehézségekben is megmutatkozott, vagyis némileg leegyszerűsítve elmondható, hogy a jelenlegi munkaerőpiacon a munkaerőhiány ma már nagyobb probléma mint a munkanélküliség. Ez természetesen csak általánosságban mondható el, hiszen az egyének szintjén továbbra is jelen van a munkanélküliség, továbbá a munkaerőgazdálkodás területi eloszlása sem egyenletes; az ország periférikus részei jelenleg is problémákkal küzdenek. A foglalkoztatottság nominális növekedése azt jelenti, hogy a népesség minden célcsoportjában növekedett a munkát találok száma, kortól és nemtől függetlenül. Ez a folyamat a fent említett gazdasági bővülésnek köszönhető, így érdemes a GDP és foglalkoztatotti adatokat közös ábrán feltüntetni (2. ábra).

2. ábra A bruttó hazai termék (GDP) volumenindexe* (előző év azonos időszaka=100%) és foglalkoztatottak száma** (ezer fő)

Forrás: KSH adatok, GVI elemzés

A foglalkoztatottsági adatoknál mindig fontos kérdés, hogy a bővülés melyik szektorban realizálódik. 2014 óta ez egyértelműen a versenyszféra, ami azért köszönhető az állami szféra karcsúsításának is (gondoljunk itt elsősorban a közfoglalkoztatottság csökkentésére, illetve az állami intézményeknél megfigyelhető létszámstopra és leépítésekre) (3. ábra).

3. ábra Az alkalmazásban állók létszámának változása, 2008-2018. II. negyedév,

százalék (az előző év azonos időszaka = 100,0)

Forrás: KSH adatok, GVI elemzés

A nemek és korosztályok közti megoszlást tekintve, 2017 végéhez képest 2018 végére a következő folyamatok voltak megfigyelhetőek ^[3]:

A foglalkoztatottak létszáma 48 ezer fővel, 4 millió 469 ezerre nőtt. Az elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma 99 ezer fővel volt magasabb, mint az előző évben, míg a magukat közfoglalkoztatottnak vallók száma 46 ezerrel, a külföldi telephelyen munkát vállalóké pedig – a mintavételi hibahatáron belüli mértékben – 5 ezer fővel csökkent.
A foglalkoztatottak közül 4 millió 411 ezren tartoztak a 15–64 évesek körébe, a korcsoport foglalkoztatási rátája 1,1 százalékponttal, 69,2%-ra emelkedett. A férfiak és a nők esetében is 1,1 százalékponttal nőtt a ráta értéke, a férfiaké 76,3%-ra, a nőké 62,3%-ra emelkedett.
A fiatal, 15–24 évesek kivételével a fő korcsoportok mindegyikét a foglalkoztatási ráta növekedése jellemezte. A fiatalok foglalkoztatási aránya 29,0% maradt, a legjobb munkavállalási korú 25–54 éveseké 0,4 százalékponttal, 84,1%-ra emelkedett. A legnagyobb növekedés az idősebb, 55–64 éves munkavállalók esetében történt, körükben 2,7 százalékponttal magasabb, 54,4%-os volt a foglalkoztatási mutató értéke.
A 20–64 éveseket 1,1 százalékpontos növekedés jellemezte, így foglalkoztatási arányuk 74,4% volt.

A GVI becslése szerint 2,4 százalékpontos növekedés várható a foglalkoztatásban, míg a korrekcióval végzett becslés arra utal, hogy a cégek nem fogják tudni tovább bővíteni a foglalkoztatottak számát. Az ellentmondásosnak tűnő helyzet hátterében vélhetően a mélyülő toborzási nehézségek állnak – idén már a vállalkozások 43 százaléka számolt be toborzási nehézségekről, aminek következtében hiába fogalmaznak meg a cégek a kedvező üzleti környezet hatására bizakodó foglalkoztatási terveket, azokat végül nem tudják megvalósítani. A korrigált becslés szerint kizárólag az ipar területén várható a foglalkoztatás bővülése, a létszámbővítési korlátok pedig várhatóan az építőipari és a kereskedelmi vállalatoknál mutatkoznak majd meg a leginkább. A következő 1-2 évre várható létszámbővülés jellemzőit a GVI a következőképpen foglalja össze:

A pénzügyi tevékenységet végző vállalatok jelentősen nagyobb eséllyel terveznek létszámnövelést a többi ágazatnál, őket követi az építőipar, turizmus-vendéglátás területe, ipar és az egyéb gazdasági szolgáltatók.
A külföldi tulajdonhányad alapján a részben külföldi tulajdonú cégek nagyobb eséllyel növelik a létszámukat, mint a tisztán hazai vagy tisztán külföldi tulajdonban lévők.
A 250 fő feletti vállalatok növelik legnagyobb eséllyel létszámukat, a vállalati mérettel pedig nő a létszámfelvételt tervezők aránya.
Exporttevékenység alapján az exportálók nagyobb eséllyel tervezik a létszámnövelést a csak a magyar piacon értékesítő vállalati körnél.
A dunántúli régiókban, illetve az Észak-Alföldön működő cégek nagyobb valószínűséggel növelik a létszámukat, mint a többi régióban működő vállalat (de ne felejtsük el, ezt már a munkaerőhiány is befolyásolja!).

A foglalkoztatotti létszám növekedésénél azzal az érdekes folyamattal találkozhatunk, hogy a szakképzett és szakképzetlen fizikai munkakörök esetében nagyobb mértékű növekedésre számítanak a cégek, mint a diplomás szellemi foglalkoztatottak esetében. A nem diplomás szellemi foglalkoztatottak pedig még a diplomás szellemi foglalkoztatottaktól is el fognak maradni.

A teljes nemzetgazdaságban 2016-ban a bruttó átlagkeresetek 6,1 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához viszonyítva. A bruttó átlagkereset a teljes munkaidőben alkalmazásban állók körében, nemzetgazdasági szinten 263 200 forint volt. A közfoglalkoztatottak átlagkeresetét figyelmen kívül hagyva a nemzetgazdaságban összesen 6,5 százalékos növekedés történt az előző évhez képest. Az átlagkeresetet a vállalkozásokon belül vizsgálva 5,4, a költségvetés területén 9,6, a nonprofit szervezetek esetében 5,7 százalékos növekedést figyelhetünk meg a 2015-ös adatokhoz képest ^[4]. 2017-ben a bruttó átlagkeresetek 12,9 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához viszonyítva. A bruttó átlagkereset a teljes munkaidőben alkalmazásban állók körében, nemzetgazdasági szinten 297 000 forint volt. A közfoglalkoztatottak átlagkeresetét figyelmen kívül hagyva a nemzetgazdaságban összesen 11,7 százalékos növekedés történt az előző évhez képest. Az átlagkeresetet a közfoglalkoztatottak figyelembevétele nélkül, a vállalkozásokon belül vizsgálva 11,4, a költségvetés területén 13, a nonprofit szervezetek esetében 10,6 százalékos növekedést figyelhetünk meg a 2016-os adatokhoz képest ^[5]. A 2018-as év első nyolc hónapjában a bruttó keresetek 11,8 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest. Az átlagos bruttó kereset a nemzetgazdaságban 324 300 forint volt, ez 10,7 százalékos növekedést jelent a közfoglalkoztatottak bruttó keresetét (82 100 forint) figyelmen kívül hagyva. Ezen belül a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások 10,7, a költségvetés 10,9, a nonprofit szervezetek 10,5 százalékos növekedést produkáltak a bruttó keresetek terén ^[6].

Baranya megyei sajátosságok

Baranya megyére, és azon belül a megye járásaira nagyon eltérő állapotok jellemzőek. Egyrészt a megyeszékhelyre, Pécs Megyei Jogú Városba és a Pécsi járásba összpontosul a megye a lakosságának körülbelül ötven százaléka. Az ipari termelő vállalkozások körülbelül nyolcvan százaléka található ugyanezen a területen. A megye néhány települése a megyei átlaghoz képest gazdaságilag kiemelkedik, míg az aprófalvas térségek helyzete reménytelennek tűnik. Különösen a nyugatról déli ívben, sarlószerűen elhelyezkedő megyei területekre jellemző a nagymértékű gazdasági elmaradottság. Ennek gyökere a rendszerváltás utáni időszakban keresendő, egyrészt a nehézipar leépülése miatt, másrészt amiatt, hogy Baranya és Pécs nem tudott érdemi gazdasági vonzerőt felmutatni az elmúlt 30 évben. Mindez kedvezőtlen demográfiai és munkaerőpiaci folyamatokat is eredményezett. A népességfogyás a kilencvenes évek végétől kezdve részben az elvándorlásnak is köszönhető, túl a természetes fogyáson. A népességfogyás a lakosság korosztály szerinti összetételére is hatással volt, illetve van jelenleg is. A népességcsökkenéssel együtt nőtt a lakosság átlagéletkora. Ez azt jelenti, hogy Baranya megye lakossága egyre jobban elöregszik. Az elvándorlás hatása a munkaerő kínálat struktúráját is megváltoztatta, mivel elsősorban a fiatalabb, valamivel az átlag képzettség feletti képzettségű, piacképesebb szaktudással rendelkező, dolgozni is képes és hajlandó emberek költöztek el az ország több lehetőséget kínáló térségeibe, vagy külföldre. Ez azt eredményezte, hogy a megyében maradt lakosságban növekszik az idősebb, alulképzett, vagy nem piacképes szaktudással rendelkezők aránya. A hosszabb állás nélkül eltöltött idő és a feleslegesség érzése becslések szerint tömegek esetében okoz mentális sérülést, amely tovább rontja a munkába állás esélyeit a lakosság e csoportjának. Az elmúlt években érzékelhető volt a beruházási kedv növekedése, azonban ennek már nem egyszer gátat szab a képzett munkaerő hiánya, így a kör be is zárult.

A népesség fogyása jelenleg is folyamatos. A foglalkoztatottsági mutatók folyamatosan javulnak, de mindig az országos átlag alatt maradnak. A munkanélküliek száma is folyamatosan csökkent, azonban ebben a tendenciában jelentős szerepet vállalt a közfoglalkoztatási program, amelynek mértéke viszont országos átlag feletti. Kedvezőtlen jelenség, hogy a munkaerőpiaci kereslet a középfokú végzettségűek iránt a legnagyobb, míg az alapfokú végzettséggel rendelkezők iránt kicsi. A munkanélküliek iskolai végzettsége viszont pont azt mutatja, hogy közel fele legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezik, ami az aprófalva részen felmegy 55 %-ra. A munkanélküliek 61 %-a egy éven túl nyilvántartott álláskereső, ami további nehézségeket okoz. A megye jelenlegi fontosabb munkaerőpiaci jellemzőit a 4. ábra foglalja össze.

4. ábra Összehasonlító adatok (megye – régió – ország) 2018. I–III. negyedév

Megnevezés	Baranya	Somogy	Tolna	Dél-Dunántúl	Ország
Megnevezés	megye			Dél-Dunántúl	Ország
Lakónépesség
Népesség száma, ezer fő	364	304	219	887	9 778
Népesség indexe	99,5	99,1	98,9	99,2	99,8
Népsűrűség, fő/km²	82	50	59	62	105
Gazdasági aktivitás
Aktivitási arány, %	61,6	57,9	57,8	59,4	62,8
Foglalkoztatási arány, %	58,4	55,4	56,1	56,8	60,4
Munkanélküliségi ráta, %	5,2	4,4	3,0	4,4	3,8
Alkalmazásban állók száma és keresete
Alkalmazásban állók
száma, ezer fő	85,8	74,0	49,2	209,0	3 118,0
számának indexe	97,9	98,3	99,8	98,5	101,3
havi bruttó átlagkeresete, Ft	267 572	267 721	297 693	274 681	324 126
havi bruttó átlagkeresetének indexe	113,3	112,3	110,7	112,4	111,7
havi nettó átlagkeresete, Ft	177 935	178 034	197 965	182 663	215 544
havi nettó átlagkeresetének indexe	113,3	112,3	110,7	112,4	111,7

Forrás: KSH megyei összehasonlító adatok

A gazdasági és munkaerőpiaci folyamatok kezelése, a beavatkozások tervezése és azok megtétele kimondottan nehéz terület. Főleg azért, mert a foglalkoztatáspolitikai eszköztár ezer szállal kötődik társadalmi, gazdasági és egyéb, alrendszereket (pl. oktatáspolitika, szociálpolitika, regionális fejlesztés) érintő területekhez. A főbb megállapítások a következők lehetnek:

A gazdasági fejlődés és az értékteremtés alapvetően a termelő szektorokhoz kötődik, azok fejlesztése a megkívánt. Ennek kell találkoznia egy hatékonyan működő, szolgáltató jellegű közszférával. A közfoglalkoztatásról egyértelműen bebizonyosodott, hogy mára már feleslegesen köti le a munkaerőt, a ténylegesen bevonandó személyek száma a jelenleginél sokkal alacsonyabb.
A beruházási kedv némileg javult Baranya megyében, megjelentek új cégek is, ez azonban együtt jár egy nehezedő toborzási tevékenységgel. Mint korábban említettük, a szakképzett munkaerő egy része kivándorolt és kivándorol jelenleg is, a munkanélküliek jelentős része pedig csak aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel mozgósítható (pl. munkaerőpiaci képzés). A fiatalok esetében pedig a pályaorientációs tevékenységet, és a duális képzés hatékonyságát kell erősíteni, ahogy ezt Baranya Megye Szakképzés-fejlesztési Stratégiája is kiemeli (László Gy. és mtsai, 2015).
A mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházások egyértelműen a gépesítés, technológiai fejlesztések és élőmunka kiváltásának irányába hatnak, vagyis ez a szektor csak korlátozottan fog hozzájárulni a foglalkoztatottság bővüléséhez. Az érdemi bővülés speciális szaktudás átadását is igényelné, gondoljunk itt a kézműves termékekre vagy biotermékekre.
A munkaerőpiacra bevonható inaktív vagy munkanélküli személyek jelentős része bizonyos szolgáltatások (kompetenciafejlesztés, érzékenyítés, mentorálás stb.) nélkül csak korlátozottan mozgósítható. Az átalakuló állami munkaerőpiaci ellátórendszer jelentősen veszített a hatékonyságából, ugyanakkor az állam némi távolságtartással tekint a nonprofit szektor szereplőire, ahol viszont jelentős tapasztalat és tudástőke halmozódott fel. Szükség van az alulról szerveződő, nonprofit szervezetek bevonásával megvalósuló szolgáltatásokra, amelyek nem egyszer emberközelibbek, mint a közigazgatásba tagozódott ügyfélkezelés.
A távolsági közösségi közlekedés fontos tényező a munkaerő mobilitásában. A munkába járás feltételei a kistelepülések lakosságának munkavállalási lehetőségeire nem elhanyagolható hatással vannak. Az ingázás körülményei, az úton töltött idő például a családos munkavállalók esetében rendkívül fontossá válnak. A távolsági közlekedés fejlesztése nem megfelelő, a tervek még nem láthatók. Ezért a megye aprófalvas zsáktelepüléseiről Pécsre és a megye más városaiba történő eljutás a mindennapi ingázással járó munkavállalást megnehezíti.
A munka világában egyre erősebben jelenik meg az igény, hogy a bérszínvonal fejlesztése mellett a munkakörülmények és a munkaszervezés is jobban illeszkedjenek a munkavállalói elvárásokhoz. Adott egyén életszituációja mellett a munka világának rugalmasabbá tétele megoldást jelenthet, illetve a munkavállalói elégedettség növekedése számos más területen tud jelentkezni. A munkavállalói oldalról érkező ezen fokozódó nyomás már nem hagyható figyelmen kívül a munkáltatók részéről.

^[1] A GDP az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. Gyakran használják az országban élők átlagos életszínvonalának mutatójaként az egy főre jutó GDP-t, ami azonban túlzott leegyszerűsítésnek tekinthető.

^[2] http://www.ksh.hu/tovabbi_fontosabb_adatok

^[3] KSH Gyorstájékoztató, 2019. január 30.

^[4] KSH Gyorstájékoztató. Keresetek, 2016. január-december. 2017. február 20. (http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/ker/ker1612.html)

^[5] KSH Gyorstájékoztató. Keresetek, 2017. január-december. 2018. február 20.

(http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/ker/ker1712.html)

^[6] KSH Gyorstájékoztató. Keresetek, 2018. január-augusztus. 2018. október 19.

(http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/ker/ker1808.html)