Az iskolarendszerről

A MAGYARORSZÁGI ISKOLARENDSZER

Magyarországon az oktatás 18 éves korig kötelező – mely az óvodát, általános iskolát és a gimnáziumot vagy középiskolát foglalja magában. Ha szakképzésre mennél inkább, azt 16 éves korodban kezdheted el az alapismeretek elsajátítását követően.

• tankötelezettség: meghatározott életkorú gyermekek kötelező részvétele az adott állam oktatási rendszerében.

A köznevelési rendszer

A köznevelés kereteit a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény rögzíti.

A magyar köznevelési rendszer intézményei az alábbiak:

• óvoda,
• általános iskola,
• gimnázium, szakközépiskola, szakiskola (szakképző, középfokú iskola),
• alapfokú művészeti iskola,
• gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai nevelési-oktatási intézmény,
• kollégium,
• pedagógiai szakszolgálati intézmény,
• pedagógiai-szakmai szolgáltatást nyújtó intézmény.

Az iskolai nevelés és oktatás folyamata 12 egybefüggő évfolyamon valósul meg, mely három képzési szakaszra bontható:
 Alapfokú nevelés-oktatás

• 1-4. évfolyam
• 5-8. évfolyam

 Középfokú nevelés-oktatás

• 9-12. évfolyam

Középfokú nevelési-oktatási intézmények a gimnáziumok (a 6 és 8 osztályos gimnázium is a középfokú oktatási intézmények közé sorolandók), szakközépiskolák és szakiskolák. Az általános iskolai tanulmányok lezárását követően (nyolc és hat osztályos gimnázium esetén 4. illetve 6. osztályt követően) kezdődik és a tankötelezettség végéig – a 16. életév betöltéséig –, vagy a középfokú tanulmányok lezárásáig tart.
A gimnáziumi és szakközépiskolai tanulmányokat – 2005 óta kétszintű – érettségi vizsgával zárják a tanulók. Az érettségi állami vizsga, melyet országosan egységes követelményeknek megfelelően kell szervezni, lebonyolítani. Az érettségi kötelező tantárgyai: magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, idegen nyelv. Ezen kívül egy kötelezően választandó vizsgatárgy, amely szakközépiskolában az ágazatnak megfelelő vizsgatárgy. Az érettségi vizsga a felsőoktatásba való belépés feltétele, szakképzésben való részvételre, továbbá bizonyos munkakörök betöltésére jogosít.
A szakiskolai tanulmányokat az OKJ által meghatározott szakképesítés megszerzése érdekében tartott, szintén állami vizsga zárja. A szakképesítés meghatározott munkakörben való munkavégzésre jogosít.

Közoktatási feladatokat Magyarországon alternatív és/vagy reformpedagógiai intézmények is elláthatnak. 1985 óta van lehetőség alternatív oktatási intézmény – óvoda, iskola – alapítására. Akkor a közoktatási intézményekben sikertelen, beilleszkedési nehézségekkel küzdő, lemorzsolódó diákok problémájának megoldását remélték ezektől. Napjainkban széles kínálat mutatkozik alternatív pedagógiai intézményekből, amelyek közül a legismertebbek az alábbiak:

• Montessori óvodák, iskolák,
• Waldorf óvodák, iskolák, középiskolák,
• Rogers személyközpontú iskolák,
• második esély iskolái pl. Zöld Kakas Líceum, Belvárosi Tanoda, Gandhi Gimnázium,
• Alternatív Közgazdasági Gimnázium, Kincskereső Iskola, Kedves-házak, stb.

Ezek az intézmények alternatív kerettantervet nyújthatnak be és fogadtathatnak el. Ebben fogalmazhatják meg sajátosságaikat: többek között a tanítás időbeosztását, a diákok óraterhelését, a tananyag tartalmát, a nevelés és oktatás módszereit, az állami vizsgákra való felkészítés módját, az intézmény vezetési modelljét illetően.
Az alternatív intézmények felhalmozott módszertani újításai fokozatosan átszivárogtak és átszivárognak a közoktatási intézmények gyakorlatába, gazdagítják a tanárok repertoárját.

A 2011-es Köznevelési törvény hatására az utóbbi években jelentős centralizáció ment végbe a magyar köznevelés rendszerében, irányításában. A köznevelési intézmények 2013-tól állami fenntartásba kerültek az egységes színvonal biztosítása érdekében. A központosítás bírálói az oktatási rendszer sokszínűségének megszűnésétől tartanak.
Létrejött a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK), mely az iskolák gazdálkodásáért, szakmai felügyeletéért felelős. A KLIK feladata a bérek, járulékok kifizetésének, továbbá a tanszerellátás, szakfelügyelet, szakmai továbbképzések felügyelete és koordinálása. (A 3.000 fő feletti lélekszámú települések önkormányzata a KLIK engedélyével megtarthatja az intézményfenntartói feladatait.) A közneveléshez kapcsolódóan előkészítési, tervezési, operatív irányítási és ellenőrzési szerepkört tölt be.
A köznevelési törvény értelmében többek között

• bevezetésre került az egész napos iskola – mint intézménytípus –, mely délután 16 óráig kínál foglalkozásokat és legalább 17 óráig gondoskodik a diákok felügyeletéről.
• a középfokú intézménybe felvételt nem nyert diákok az ún. Híd-programok keretében felzárkóztatásban vehetnek részt a következő felvételi eredményessége érdekében.
• az érettségiig legalább 50 órás közösségi szolgálatot kell teljesíteniük a diákoknak a 2016. január 1. után megkezdett érettségik esetén.
• bevezetésre került a mindennapos testnevelés.
• a nemzeti összetartozás erősítésére a 7. évfolyamtól kezdődően határon túli magyar területekre a központi költségvetés terhére kirándulások szervezhetők.
• a hit vagy erkölcstan oktatása kötelezővé vált.

2013. szeptember 1-jén bevezetésre került a Pedagógus életpálya-modell. A 326/2013. (VIII. 30.) Kormányrendelet szabályozza egyfelől a pedagógusok foglalkoztatásának feltételeit, minősítésének módját, bérezését, munkaidejét. Ehhez kapcsolódóan 2014 tavaszán megkezdte működését a pedagógusminősítési rendszer, melynek célja a közoktatás minőségfejlesztése. A minősítésben a pedagógusok és intézményvezetők mellett a tanfelügyelet játszik meghatározó szerepet. Ötvözi a külső és az önértékelés nyújtotta lehetőségeket. A minősítés három fő tárgya az óralátogatás, az e-portfólió és annak védése, valamint az intézmény pedagógusra vonatkozó önértékelése.

Új testület a 2014 júniusában megalakult Nemzeti Pedagógus Kar, mely a köznevelés átfogó megújításához kíván hozzájárulni. A kar az állami és önkormányzati fenntartású közoktatási intézményekben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak önkormányzattal rendelkező testülete. Fő feladata a közösségi szolgálat szervezése és a Pedagógusok Etikai Kódexének elkészítése, véleményezési és javaslattételi jogkörrel rendelkezik a pedagógusképzést és köznevelést érintő jogszabályokkal kapcsolatban, együttműködhet más szakmai szervezetekkel.

A hazai közoktatást még ma is a poroszos tekintélyelvűség jellemzi, ennek része a tanár-diák közötti hierarchikus viszony. A tanár leadja az anyagot, a diák úgy-ahogy megtanulja, a számonkérés csak a lexikális ismeretek felhalmozását célozza, mindez pedig a kreativitás és a készségek fejlesztésének rovására megy.

A felsőoktatás rendszere

Magyarország 46 európai országgal egyetemben részt vesz a bolognai folyamatban, amelyben a tagországok önként vállalták felsőoktatási rendszereik összehangolását. A bolognai folyamat példátlan mértékű változásokat hozott az európai felsőoktatásban, s alapvetően meghatározta a hazai felsőoktatást (felvi.hu).
Az 1999-ben elindított független kormányközi folyamat eredményeképpen az egyes országok felsőoktatási rendszerei egy nagy európai rendszer, az Európai Felsőoktatási Térség részeivé váltak (illetve válnak). Az egységes struktúra három legfontosabb irányelve a hasonlóan felépülő többciklusú képzés bevezetése, a képzések kölcsönös elismerhetőségét biztosító kreditrendszer megalkotása, valamint a felsőoktatási intézmények – és országok – közötti mobilitás elősegítése (felvi.hu).

kreditrendszer:

• A kreditrendszer a bolognai folyamat részeként honosodott meg Magyarországon, ma már valamennyi hazai egyetemen és főiskolán alkalmazzák. A kredit az egyes tanulmányi követelmények teljesítését jelző tanulmányi mértékegység, amelyet általában a szükséges hallgatói tanulmányi munkaidő alapján állapítanak meg. A kreditek mennyisége azon összes hallgatói tanulmányi munkaidőn alapul, amely a hallgatótól a tanulmányok teljesítése érdekében elvárható.
• Úgy is lehet tehát fogalmazni, hogy a kredit a hallgatói tanulmányi munka mértékegysége, amely az egyes tantárgyak, tantervi egységekre bontva kifejezi azt a becsült időt, amely a követelmények teljesítéséhez szükséges. Egy kredit harminc tanulmányi munkaórát jelent. Az előírt kreditek teljesítésében azonban a hallgatók jelentős szabadságot élveznek, mind az egyéni tempóban történő tanulás, mind a hallgatói mobilitás terén.
• Az oklevél megszerzéséhez szükséges krediteket a hallgatók a képzési időnél rövidebb, illetve hosszabb idő alatt is megszerezhetik. Az oklevélhez általánosan megszerzendő kreditek számát táblázatunk tartalmazza (a tényleges számot az adott szakra vonatkozó képzési és kimeneti követelmény határozza meg).
• A tanulmányokhoz tartozó tantárgyak a felsőoktatási intézmény másik képzésében, illetve vendéghallgatóként bármelyik felsőoktatási intézményben folyó képzésben felvehető. A kredittel elismert tanulmányi teljesítményt - ha annak előfeltétele fennáll - bármelyik felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányok során el kell ismerni, függetlenül attól, hogy milyen felsőoktatási intézményben, milyen képzési szinten folytatott tanulmányok során szerezte azt a hallgató.
• A kreditek ráadásul országok között is hozhatók-vihetők. Az európai kreditátviteli rendszer (European Credit Transfer System, rövidítve: ECTS) valójában egy adminisztratív eljárás arra, hogy egy másik (külföldi) egyetemen megszerzett ismereteket biztosan elfogadja majd a hallgató saját egyeteme. Az ehhez csatlakozott országok egymás kreditjeit - 75%-os egyezőség esetén, amelyet a kreditelismerési eljárás során vizsgálnak meg - beleszámítják a diplomába.

A hazai felsőoktatási rendszer 2006-ban állt át a többciklusú képzésre, melyben alap-, mester- és doktori képzésen alapuló felsőfokú képzési rendszer jött létre. A rendszer célja elsősorban, hogy a korábbi rendszernél rugalmasabb kereteket adjon a továbbtanuláshoz és megfeleljen az Európában egyre fontosabbá váló egész életen át tartó tanulás elvének.

többciklusú képzés:

• A magyar felsőoktatási rendszer három egymásra épülő képzési ciklusból áll: az alap-, a mester- és a doktori képzésből. A diploma megszerzése után a továbbképzés formája lehet a szakirányú továbbképzés. Érettségi után alapképzésre, osztatlan mesterképzésre vagy felsőoktatási szakképzésre lehet jelentkezni.
• Az alapképzést választók esetében a tanulmányok befejezése után jöhet a mesterképzés, a mesterdiploma megszerzése után pedig a szakmai tudásuk tovább mélyítésére vágyók válogathatnak a különböző szakirányú továbbképzések között. Akik pedig inkább tudományos fokozatot szeretnének, azok jelentkezhetnek valamelyik doktori képzésre.
• Az alapképzést, mesterképzést vagy osztatlan mesterképzést elvégzők diplomájukkal felsőfokú végzettséget és szakképzettséget kapnak. E képzési formákat egészíti ki a legalább érettségivel rendelkezők számára elérhető, felsőfokú végzettséget nem, ám szakképzettséget adó felsőoktatási szakképzés.

Alapképzés (A)

• Akik érettségi vizsgával rendelkeznek és diplomát szeretnének, azoknak az ide vezető első lépcsőfok egy alapképzés – vagy egy osztatlan mesterképzés – elvégzése.
• Az alapképzésben részt vevő hallgatók három különböző típusú diplomát kaphatnak a tanulmányterületüktől függően:
• a BSc diploma a tanulmányok végeztével általában olyan főszakokon jár a sikeresen abszolváló hallgatóknak, mint a matematika, a mérnöki tanulmányok, a biológia, a kémia, a fizika, a számítástechnika, valamint a jogi és az üzleti tanulmányok.
• a BA diploma a következő bölcsészettudományi főszakokhoz köthető: irodalom, bölcsészet, nyelv, történelem, valamint a társadalomtudományok, mint például az antropológia, a szociológia, a közgazdaságtan, a pszichológia és a nemzetközi kapcsolatok.
• a BBA általában üzleti főszakokhoz kapcsolódik, mint a könyvelés, a pénzügy, a közgazdaságtan, a bankügyletek, és sok más szak.
• Az alapképzés a munkaerőpiacon hasznosítható szakmai ismereteket ad, az elhelyezkedéshez jogszabályban meghatározottak szerinti munkakör betöltésére jogosít, és jelentősen megnöveli a munkavállalási lehetőségeket is. Egyúttal megfelelő elméleti alapozást is nyújt az adott szakterületen a tanulmányok mesterképzésben történő folytatásához.

Osztatlan mesterképzés (O)

• Néhány szakon diplomaszerzésre az érettségit követően 10-12 féléves osztatlan mesterképzésben van mód. Ilyen pl. a jogász, az orvos, az erdőmérnöki vagy a tanári szakképzettséget adó képzések.

Mesterképzés (M)

• A mesterképzésben (MA: Master of Arts, MSc: Master of Sciences) mesterfokozat és szakképzettség szerezhető. Mesterképzésre az vehető fel, aki legalább egy alapképzési diplomával – vagy a korábbi képzési rendszer szerinti főiskolai/egyetemi diplomával – rendelkezik. A felvétel pontos követelményeit a felsőoktatási intézmények saját maguk határozzák meg.
• A szakmai tudás elmélyítésére lehetőséget adó mesterképzés általában 2–4 féléves. Az elvégzését követően ki lehet lépni a munkaerőpiacra, illetve jelentkezni lehet doktori képzésre, amely a tudományos fokozat megszerzésére készít fel.

Felsőoktatási szakképzés (FOKSZ)

• Akik szeretnék bebiztosítani magukat, azoknak érdemes a kinézett alapképzési szakhoz közeli, gyakorlatorientált oktatást nyújtó felsőoktatási szakképzést is megjelölniük a jelentkezéskor. Egyrészt azért, mert ha úgy alakul, hogy máshová nem nyernek felvételt, itt is szerezhetnek szakképzettséget, másrészt itt már fél lábbal az egyetemen érezhetik magukat. Ha ugyanis a felsőoktatási szakképzés után szakirányú továbbtanulásnak megfelelő képzési terület szakjain tanulnak tovább, akkor az addig megszerzett kreditjeik meghatározott arányát el kell ismerni. Fontos tudni, hogy a 4 féléves szakképzések felsőfokú szakképzettséget adnak, de diplomát nem.
• Az alapképzési szakkal ellentétben, a felsőoktatási szakképzés elvégzése után nem szerezhető felsőfokú végzettség, csak szakképzettség, melyet oklevél tanúsít. Ugyanakkor hallgatói jogviszonyt biztosít annak minden előnyével, így pl. utazási vagy kulturális kedvezmény is igénybe vehető.
• A felsőoktatási szakképzések többsége állami ösztöndíjjal támogatott, így állami ösztöndíjjal két év alatt piacképes tudás és szakképzettség birtokába lehet jutni.
• A felsőoktatási szakképzéseken háromféleképpen lehet meghatározni az összpontszámot. Meg lehet duplázni a középiskolai és az érettségi átlageredménye alapján kapott tanulmányi pontokat, vagy össze lehet adni a tanulmányi és az érettségi pontokat, vagy az érettségi pontszámot megduplázni. A három lehetőség közül azt a változatot kell választani, amely a legelőnyösebb - és az így megkapott pontszámhoz kell hozzáadni a pluszpontokat.
• Mivel az egyetemek és főiskolák nem határozták meg, hogy mely érettségi tárgyakból kell érettségi pontot számolni, ezért az érettségi eredmények közül a két legjobbal számoljatok.
• A felsőoktatási szakképzések minimumponthatára alacsonyabb, mint az alap- és osztatlan szakoké. 2018-ban legalább 240 pontot kellett összegyűjteni, ha a felvételiző állami ösztöndíjasként vagy önköltséges formában tanulnának tovább ilyen képzésen − a minimumponthatárt az emelt szintű érettségiért járó többletpontokkal, de a más jogcímen kapott pluszpontok nélkül kell elérni.
• Egy felsőoktatási szakképzés jó választás lehet – többek között – azoknak, akiknek nincs elég pontjuk ahhoz, hogy bekerüljenek a kiválasztott BA- vagy BSc-képzésre. Ha először elvégeznek egy ilyen kétéves képzést, majd alapszakra jelentkeznek, a felsőoktatási szakképzés záróvizsgájáért (ha a szakiránynak megfelelően tanulnak tovább) pluszpontokat kaphatnak.

Szakirányú továbbképzés (SZT)

• A megszerzett alap- és a mesterfokozatra (illetve a korábbi rendszer szerinti főiskolai vagy egyetemi szintű végzettségre) épülő oklevelet adó képzési forma, amely a végzettségi szint módosulása nélkül speciális feladatok ellátására ad felkészítést, illetve lehetővé teszi a korábban szerzett ismeretek meghatározott irányú elmélyítését.
• A 2-4 félév időtartamú szakképzések munka mellett elvégezhetők – sőt, a munkahely a képzés folyamatos gyakorlati hátterét is jelentheti. Tananyagaik elméleti és gyakorlati blokkokból állnak. A gyakorlati képzés gyakorlóhelyeken eltöltött, meghatározott tanulmányi időt jelenthet, ami konzultációkkal, gyakorlatvezetői segítséggel végzett ellenőrzött tanulmányokat takar.

Doktori képzés (DK)

• A kutatói vagy elméletibb jellegű karriert tervezők a mesterképzési szak elvégzése után jelentkezhetnek a tudományos fokozat megszerzésére felkészítő akkreditált doktori képzésre (PhD) és művészeti fokozat megszerzésére felkészítő mesterképzésre (DLA).

A hazai szakképzés rendszere

A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvényt (a továbbiakban: Szt.) a „munkaerőpiac és a gazdaság által keresett és elismert szakképesítéseknek az esélyegyenlőség elve érvényesítésével történő megszerzésének biztosítása, a globális és a nemzetgazdaság igényeinek kielégítésére egyaránt alkalmas, rugalmas, a foglalkoztathatóságot elősegítő szakképzési rendszer működésének elősegítése, valamint az Alaptörvényben meghatározott művelődéshez és munkához való jog érvényesülése céljából" (a törvény preambuluma) alkotta az Országgyűlés.

A szakképzett munkaerő felkészítése

• a közoktatás részét képező iskolai rendszerű szakképzés,
• a felsőoktatás részét képező felsőfokú szakképzés és
• az iskolarendszeren kívüli szakképzés keretei között folyhat.

Az Szt. rendelkezéseit alkalmazni kell mind az iskolai rendszerű, mind az iskolarendszeren kívüli szakmai képesítések esetén. Utóbbiaknál alkalmazni szükséges a felnőttoktatásról szóló törvény rendelkezéseit is.

A szakképzés tartalmi szempontból lehet

• az állam által elismert szakképesítés megszerzésére irányuló,
• a Köznevelési Hídprogram keretében részszakképesítés megszerzésére irányuló,
• a munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges képesítés megszerzésére felkészítő,
• a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához, a mestervizsgához szükséges ismeretek elsajátítását biztosító képzés.

Magyarországon az első, állam által elismert szakképesítés megszerzését az állam az iskolai rendszerű szakképzés keretein belül – az Szt., valamint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényben (a továbbiakban: Nkt.) meghatározott feltételekkel – ingyenesen biztosítja a szakképző iskolai tanulók számára (Szt. 1. § (1) bekezdés).

A szakképzés intézményei:

• a szakközépiskola,
• a szakiskola, beleértve a speciális szakiskolát és a készségfejlesztő speciális szakiskolát is (a továbbiakban a szakközépiskolával együtt: szakképző iskola),
• az állami felnőttképzési intézmény, valamint
• a felnőttképzésről szóló törvényben meghatározott, iskolarendszeren kívüli szakmai képzést folytató intézmény (Szt. 4. § (1) bekezdés).

A szakképző iskola a szakképzési feladata hatékonyabb ellátása érdekében térségi integrált szakképző központ keretében működik (Szt. 4. § (2) bekezdés).

Az Országos Képzési Jegyzék
Az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék tartalmazza. Az OKJ tartalmazza:

• a kizárólag iskolai rendszerű szakképzésben oktatható szakképesítéseket,
• az iskolai rendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzésben is oktatható szakképesítéseket,
• a kizárólag iskolarendszeren kívüli szakképzésben oktatható szakképesítéseket, továbbá
• a szakképesítés-ráépüléseket és a részszakképesítéseket (Szt. 6. § (1), (2) bekezdés).

Az OKJ-ban kell meghatározni

• a szakképesítés azonosító számát, szintjét és megnevezését,
• a szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzés képzés-szervezési formától függő adott időtartamát (az iskolai rendszerű szakképzésben a szakképzési évfolyamok számát, az iskolarendszeren kívüli szakképzésben az óraszámot),
• a szakképesítések szakmacsoportját és szakközépiskolai ágazat szerinti besorolását,
• annak a megjelölését, hogy a szakképesítés a levelező, a távoktatás vagy egyéb sajátos munkarend szerinti képzésben oktatható,
• a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei meghatározására a Kormány által rendeletben kijelölt miniszter megnevezését (a továbbiakban: szakképesítésért felelős miniszter). Szakképesítésért felelős miniszternek szakképesítésenként egy miniszter nevezhető meg (Szt. 6. § (3) bekezdés).

Szakmai program, képzési program
A szakmai és vizsgakövetelmény és a szakképzési kerettantervek alapján a szakképző iskolában a pedagógiai program részeként szakmai programot, az iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézményben a felnőttképzésről szóló törvényben szabályozott képzési programot kell kidolgozni. (Szt. 7. § (3) bekezdés)

A komplex szakmai vizsga
A komplex szakmai vizsga állami vizsga, amely Magyarország területén szervezhető. A komplex szakmai vizsgát vizsgabizottság előtt kell letenni. A komplex szakmai vizsga vizsgabizottsága Magyarország címerét tartalmazó körbélyegzőt használ (Szt. 9. § (6) bekezdés).
Az OKJ-ban meghatározott szakképesítés megszerzésére irányuló komplex szakmai vizsgára történő felkészítés a szakképző iskola szakképzési évfolyamain és az iskolarendszeren kívüli szakképzésben folyik. A komplex szakmai vizsga a szakmai elméleti és gyakorlati képzés során átadott és megtanult, a szakmai és vizsgakövetelményben előírt szakmai követelményeknek a szakképzési kerettanterv szerinti elsajátítását egységes eljárás keretében méri. A komplex szakmai vizsgát a szakmai és vizsgakövetelmény alapján és a szakmai vizsgaszabályzat rendelkezései szerint kell megtartani (Szt. 9. § (1)-(3) bekezdések).
Szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki a komplex szakmai vizsgán teljesítette a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott valamennyi követelményt. A komplex szakmai vizsga vizsgatevékenységei alól – az SNI-s tanulók kivételével, valamint a vizsgaszabályzatban foglalt kivételekkel – felmentés nem adható (Szt. 9. § (4), (5) bekezdések).

A modulzáró vizsga
Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben a szakképzést folytató intézmény a képzési szakaszok lezárásaként a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott moduloknak megfelelő modulzáró vizsgát szervez. A modulzáró vizsga a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározottak szerint összevontan is megszervezhető. Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben a komplex szakmai vizsgára bocsátás feltétele a szakmai és vizsgakövetelményben előírt modulzáró vizsga eredményes letétele (Szt. 10. § (1)-(2) bekezdések).
Az iskolai rendszerű szakképzésben az évfolyam teljesítését igazoló bizonyítványban foglaltak szerint teljesített tantárgyak– a szakképzési kerettantervben meghatározottak szerint – egyenértékűek az adott követelménymodulhoz tartozó modulzáró vizsga teljesítésével (Szt. 10. § (3) bekezdés).

A szakmai vizsgabizottság
Az OKJ-ban meghatározott szakképesítés megszerzésére a komplex szakmai vizsgát a szakmai és vizsgakövetelmény alapján és a szakmai vizsgaszabályzat rendelkezései szerint kell megtartani. A komplex szakmai vizsgát szakmai vizsgabizottság előtt kell letenni (Szt. 14. § (1) bekezdés).
A szakmai vizsgabizottság független szakmai testület, amely négy tagból áll. A szakmai vizsgabizottság munkájában az elnök mellett három tag vesz részt, akik közül legalább egy tag szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik, egy tag pedig a képzést folytató intézmény által – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – javasolt, a képzésben részt vett oktató. A szakmai vizsgabizottság elnökét és tagjait a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter az állami szakképzési és felnőttképzési szerv útján bízza meg. Azokban a szakképesítésekben, amelyekben a gazdasági kamara a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján kidolgozza és gondozza a szakmai és vizsgakövetelményt, az állami szakképzési és felnőttképzési szerv a vizsgaelnököt a gazdasági kamara javaslata alapján bízza meg (Szt. 14. § (2) bekezdés).
A szakmai vizsgabizottság munkájában csak olyan személy vehet részt, aki a szakmai elméleti tantárgyak oktatásához vagy a gyakorlati képzés ellátásához jogszabályban előírt szakképesítéssel vagy szakképzettséggel rendelkezik. Vizsgaelnöki megbízást csak az állami szakképzési és felnőttképzési szerv által vezetett országos szakképzési névjegyék részét képező vizsgaelnöki névjegyzéken szereplő vizsgaelnök kaphat. A szakmai vizsgabizottsági tagságra vonatkozó megbízás az országos szakképzési névjegyzék részét képező vizsgabizottsági névjegyzéken szereplő személynek adható. A szakmai vizsgabizottság munkáját szakértők segíthetik (Szt. 14. § (3)-(6) bekezdések).
Jogorvoslati lehetőség a szakmai vizsgabizottság döntése ellen: a szakmai vizsgabizottság döntése, intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen a vizsgázó jogszabálysértésre hivatkozva – a közléstől, ennek hiányában a tudomásra jutástól számított öt napon belül – törvényességi kérelmet nyújthat be. A törvényességi kérelmet a szakmai vizsga helyszíne szerint illetékes kormányhivatalhoz kell címezni, de a szakmai vizsgát szervező intézményhez kell benyújtani. A szakmai vizsgát szervező intézmény a törvényességi kérelmet a törvényességi kérelemmel kapcsolatos véleményével és a szakmai vizsgabizottság állásfoglalásával együtt három napon belül továbbítja a komplex szakmai vizsga helyszíne szerint illetékes kormányhivatalhoz (Szt. 14. § (7)-(8) bekezdések).
A törvényességi kérelmet a kormányhivatal a beérkezést követő naptól számított öt napon belül bírálja el. A törvényességi kérelemmel és a kérelem tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályait kell alkalmazni. A benyújtásra meghatározott határidő elmulasztása jogvesztő, igazolásnak helye nincs (Szt. 14. § (9) bekezdés).

Az iskolai rendszerű szakképzés
Az iskolai rendszerű szakképzés megszervezésekor egyszerre kell alkalmazni az oktatásra és a szakképzésre érvényes jogszabályi előírásokat. Az iskolai rendszerű szakképzésben a gazdasági termelő tevékenységhez hasonló tevékenység folyik, ezért a tanulói jogviszony tartalmát ki kell egészíteni olyan elemekkel, amelyek a munkavállalói jogviszonyhoz teszik hasonlóvá.
Az iskolai rendszerű szakképzés a Nkt.-ben meghatározott iskolákban, a tanítási évhez igazodva szerveződik.

Az iskolarendszeren kívüli szakképzés
Az iskolarendszeren kívüli szakképzés nem kötődik az év meghatározott szakaszához, a kötött intézményi keretekhez; az igényekhez gyorsan igazodó formában szervezhető meg. Az iskolarendszeren kívüli szakképzés esetén a résztvevőket nem tanulói jogviszony keretében képzik, hanem szerződési keretek között.